Derkovits Gyula (1894-1934) szombathelyi születésű festőművésznek a város több pontján állítottak emléket az elmúlt évtizedek során: emléktábla, szobor, sztélé (faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtábla) őrzi alakját.
Derkovits sokgyermekes családban nőtt fel, édesapja asztalosmester volt, és kényszerűségből neki is ezt a szakmát kellett folytatnia. A képzőművészettel autodidaktaként, esti rajztanfolyamokon ismerkedett meg. Komolyabb szakmai ismeretekre először 1918-ban, Kernstok Károly (1873-1940) szabadiskolájában tett szert. A kortárs magyar festészet élvonalába 1927-ben, a budapesti Ernst Múzeumban rendezett kiállítása után került, de művészete igazi elismertséget csak halála után kapott.
Az első jelentős, munkásságát bemutató eseményre 1936-ban került sor a megyeszékhelyen: a Szent Márton Céh szervezésében a kultúrházban megnyílt a Dunántúli Képzőművészeti Tárlat, amelynek keretében festményeit, rajzait különteremben mutatták be.
1945 után folytatódtak a kultuszával kapcsolatos rendezvények, amelyek közül kiemelkedik 1948. február 15-én megnyílt emlékkiállítása. Ugyanezen a napon a mai Mátyás király utca 4. számú ház falán emléktáblát avattak a következő szöveggel: „Ebben a házban született 1894. április 13-án Derkovits Gyula az új magyar festészet nagy forradalmára.” Délelőtt 10 órára már szépszámú közönség gyűlt össze a Farkas János (1920-1994) szobrászművész által készített táblánál, melynek két oldalán a rendőrség adta a díszőrséget. A kordon mögött felsorakoztak az üzemek, az iskolák, a közületek, a szakszervezetek, társadalmi egyesületek, intézmények küldöttségei, elől azok, akik koszorút hoztak az emléktáblára, mögöttük az érdeklődők.
Elsőként Radnóti Kovács Árpád (1902-1977) festőművész, a képzőművészek szabadszakszervezetének helyi titkára mondott beszédet, majd Bóka László (1910-1964) államtitkár leleplezte az alkotást, amelyet Németh István (1897-1962) polgármester vett át a város nevében, aki úgy fogalmazott, hogy idővel oltárrá válik az emléktábla, ahová a fiatal képzőművész nemzedék ihletet meríteni jön majd. Az ünnepséget követte a tárlat megnyitója, amelynek országos jelentőségét és nívós megrendezését bizonyítja, hogy számos prominens politikus, fővárosi vendég (pl. Pogány Ö. Gábor (1916-1998), a Fővárosi Képtár igazgatója) is tiszteletét tette a megyeszékhelyen, továbbá 33 százalékos vasúti kedvezményben részesült a kiállításra látogatni vágyó közönség. Az alkotásokat Szombathely után Budapesten is bemutatták.
1959-ben ismét emlékünnepséget rendeztek, amelynek apropóját a művész halálának 25 éves évfordulója adta, majd öt évvel később – születésének 70., halálának 30. jubileuma alkalmából – újra lehetőség nyílt arra, hogy életművének egy részét gyűjteményes kiállítás formájában bemutassák.
1967. augusztus 20-án átadták a Derkovits Gyula Emlékmúzeumot (ma: Mátyás király utca 4.), amelyben írásos dokumentumok, fényképek, újságkivágatok, eredeti alkotások kaptak helyet, így az addigi alkalomszerű kiállítások helyett immár állandó tárlat várta az érdeklődőket egészen 1985. február 20-ig, mikor az anyag átkerült az újonnan megnyílt Szombathelyi Képtárba. Az egykori múzeumépület jelenleg a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumhoz tartozik, raktárként funkcionál.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp. M. Kvklub, 2001-
A magyar festészet nagy forradalmárát ünnepli vasárnap Szombathely. In: Szabad Vasmegye, 1948. febr. 12. p. 3.
Felemelő ünnepségek keretében zajlott le a Derkovits-emléktábla leleplezése és a kiállítás megnyitása. In: Szabad Vasmegye, 1948. febr. 17. p. 1-2.
Ünnep után. In: Vas Népe, 1967. aug. 22. p. 1., 3.