A kétrészes cikk arra vállalkozik, hogy a teljesség igénye nélkül bemutasson néhány Derkovits-emléket, korabeli rendezvényt. Az első rész időutazása 1967 augusztusában ért véget, amikor megnyílt a Derkovits Gyula Emlékmúzeum a mai Mátyás király utca 4. sz. alatt.
1969. március végén ünnepségsorozat kezdődött a művész születésének 75. évfordulója alkalmából, amelynek keretében a róla elnevezett városrész általános iskolája felvette a Derkovits Gyula Általános Iskola nevet. Ugyanez év júniusában – szintén a jubileum kapcsán – kiállítás nyílt a Savaria Múzeumban, 1970. áprilisban pedig Derkovits-ösztöndíjas fiatal művészek alkotásaiból nyílt tárlat az iskolában, valamint felavatták Cs. Kovács László (1929-) Derkovits-szobrát az épület előterében.
A fejszobrot 1971-ben egy sztélé követte. Április 3-án Vas megye felszabadulási ünnepség-sorozata egyik kimagasló eseményeként felavatták Majthényi Károly (1914-1990) szobrászművész Derkovits Gyula munkásságára emlékeztető alkotását a festőművészről elnevezett lakótelepen, a nevét viselő általános iskola előtt. A sztélén a következő felirat áll: „Kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni. Derkovits.”
A festőművész mellett a szobor alkotója is kötődik a városhoz. Nemcsak köztéri alkotásai (pl. az Ünnepi menet c. alkotás az Iseum előtt, Latinka Sándor (1886-1919) szobra a Gépipari szakközépiskola, ill. a Körtánc c. szobor a művészeti szakközépiskola udvarán), hanem munkássága révén is: a 70-es, 80-as években a szombathelyi Tanítóképző Intézet, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola oktatójaként dolgozott, ill. alapítója volt a zsennyei művésztelepnek.
Az ünnepségen Kővári Ferenc (1915-2000), a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott beszédet, amelyben kifejtette, hogy az újonnan leleplezett alkotás még maradandóbbá kovácsolja a lakosság szívében a festőművész emlékét.
1972. február 18-án felavatták a Művészeti Alap és Képcsarnok Vállalat 1 millió forintos költséggel megépült, 200 négyzetméter alapterületű bemutatótermét, amely a Derkovits Terem nevet kapta. Az épület ma is áll, jelenleg kereskedelmi tevékenység színhelye.
1974. április 20-án a festőművész születésének 80., halálának 40. évfordulója alkalmából nagyszabású rendezvénysorozat kezdődött, amelyhez kapcsolódóan a városi tanács az ezen alkalomra készült Derkovits-emlékplaketteket is átadta. Az 1-es számút Derkovitsné Dombay Viktória (1898-1976) kapta.
Jelen áttekintést egy 1977-es szoboravatással zárjuk: Varga Imre (1923-) Rohonci úti alkotását március 24-én leplezték le. A mű történetéhez érdekes adalék, hogy már 1971-ben elkészült, de egy ideig járta a világot: volt kiállításon Tihanyban, Dániában, Norvégiában és Lengyelországban is. Az avatáson Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes mondott beszédet, amelyben a művészt úgy említette, mint aki győzelemmel tért vissza szülőhelyére. Általa megváltozott a város külső arculata, lakóinak gondolkodása, műveltsége is. Lakótelep, dolgozó közösségek viselik Derkovits Gyula nevét. Művészi hagyatékát a múzeum gondozza. Alkotásainak és a hozzá hasonló képzőművészek hagyatékának őrzésére új vállalkozásba, képtár építésébe kezdett ekkor a megye.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Újabb Derkovits-emlékmű Szombathelyen. In: Vas Népe,1970. ápr. 12. 1. p.
Új műalkotással gazdagodott Szombathely. In: Vas Népe, 1971. ápr. 4. 5. p.
Átadták a Képcsarnok új üzletét. In: Vas Népe, 1972. febr. 19. 1. p.
Műveiben él, agitál, nevel … : Derkovits-ünnepség Szombathelyen. In: Vas Népe, 1974. ápr. 21. 1. p.
Elkötelezett és korszerű művész volt: felavatták Varga Imre Derkovits-szobrát. In: Vas Népe, 1977. márc. 25. 1. p.