Szombathelyen 1932-ben indítottak gyűjtést a város egykori polgármestere, Éhen Gyula (1853-1932) szobrának felállításáért. Az első adakozó a helyi ügyvédi kamara volt, amely 200 pengőt ajánlott fel erre a célra. Éhen 1895 és 1901 között volt a város első embere. Nevéhez fűződik többek között a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése, az utcák szilárd burkolattal való ellátása, az első városrendezési terv elkészítése, a szegényház és a szegénykonyha felállítása, valamint a munkáslakás-építés megindítása.
A szobor elhelyezésére, méretére és elkészítőjére is több javaslat érkezett. A vasútállomás előtti téren kívül felmerült a Széll Kálmán (1843-1915) utca, a Horthy (1868-1957) tér (ma: Károlyi Gáspár (1529?-1591) tér), a Szent István park, a bábaképző előtti terület és a városháza lépcsőháza is. A méretéről is vitatkoztak: voltak, akik a mellszobor helyett egy egészalakos alkotást részesítettek volna előnyben, jobban reprezentálva az egykori polgármester érdemeit. Az elképzeléseknek a város pénzügyi lehetőségei szabtak határt. Megvalósítóként Tóth István (1861-1934) neve merült fel elsőként, de az akkori polgármester, Ujváry Ede (1876-1950) Rumi Rajki István (1881-1941) pártjára állt a művész nehéz anyagi helyzete miatt, így őt bízták meg a szobor elkészítésével. Döntésével nem mindenki értett egyet. 1935. január 1-én a megyei napilapban jelent meg csengeri Háczky Egon írása, aki szerint az a budapesti szobrász lett volna a legalkalmasabb a szobor megformálására, aki személyesen ismerte Éhent, és már meg is mintázta őt korábban. Míg Rajki már csak öreg, megtört, beteges emberként láthatta Szombathely nagynevű polgármesterét.
A fehér márvány mellszobrot 1935. június 16-án fél 12-kor avatták fel ünnepélyes keretek között a nevét viselő téren. Az eseményről tudósító újságíró szimbolikus jelentést tulajdonított annak, hogy az alkotás oda került, ahol „az általa megteremtett Szombathely vérkeringése összefut.” A közönség soraiban ott volt a néhai városvezető lánya és rokonsága is. Elsőként Ujváry Ede méltatta elődjét, aki szerint „a város újjáépítése csak olyan lángelmében és olyan acél akarattal valósulhatott meg, mint amilyen Éhen Gyulának volt.” A beszéd közben lelkes éljenzés kíséretében lehullott a lepel a szoborról. Ezt követően a leventezenekar adta elő Beethoven (1770-1827) Isten dicsőségére című zenedarabját, majd Mészáros Hugó (1892-1969) kultúrtanácsos „Beszél a kő” című, ez alkalomra írt költeményét szavalta el. A koszorúk elhelyezését követően a megjelent előkelőségek gratulációikkal halmozták el a művészt, aki méltóan örökítette meg a modern Szombathely megteremtőjének emlékét.
A Rajki-alkotást a vasutas hősi emlékmű 1943-as Éhen Gyula téri felavatásakor a Szelestey (1821-1875) utca vonalától hátrább helyezték el és megfordították, hogy a két szobor egymás felé nézzen (addig a vasútállomásra nézett.) A második világháborúban megsérült, de eredeti helyén maradt. A tér 1962-es rendezésekor bontották el, és került Kondor József kőfaragó udvarára. 1964-ben az Alkotás utcai parkban kapott helyet. 2003-ban az eredeti művet Veres Gábor (1955-) szobrászművész mellszobrával helyettesítették.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Háczky Egon: Ki mintázza meg Éhen Gyula mellszobrát? In: Vasvármegye, 1935. jan. 1. 5. p.
Éhen Gyula mellszobrának ünnepélyes leleplezése. In: Nyugatmagyarország, 1935. jún. 17. 2. p.
Társadalmi ünnepség keretében leleplezték Éhen Gyula mellszobrát. In: Hír, 1935. jún. 18. 1. p.
Balaton Gábor Imre: 160 éve született Éhen Gyula (1853-1932). In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2013. 1. sz. 14-26. p.