Fortuna, vagy ahogy a görög mitológiában nevezik Tükhé (Tyche), egyszerre kegyes és kegyetlen, szeszélyes és kiszámíthatatlan, kénye-kedve szerint kormányozza a világot, az erőset gyengévé, a gyengét erőssé teheti és mindenkit és mindent az ellenkezőjére változtathat az ókori hiedelem szerint. „A rómaiak rettegtek tőle, mert nem volt hatalmunk fölötte, s még befolyásolni sem tudták megnyilvánulásait: mi több, még csak világosan definiált elképzelésük sem volt kilétéről.” Szombathelyen alakja a város alapítására utal.
Szobra egy 1959. május 10-én megnyílt nagyszabású városfejlesztési kiállítással egy időben került átadásra.
Az akkori Vasas művelődési otthonban megnyílt tárlat első része a római kori várost mutatta be az alapításról, az Iseumról, a középkori és a barokk Szombathelyről készült festmények, fényképek segítségével. „A város jelene” felirat alatt az érdeklődők megtekinthették a megyeszékhely műemlékeit az alkalomra készült fotósorozaton, valamint a város jövőjébe lehetett „tekinteni” a budapesti tervezőiroda által elkészített tervrajzok és makettek jóvoltából. Az ünnepélyes megnyitón Várnai László, a városi tanács vb-elnöke a kiállítás célját a következőképpen fogalmazta meg: „Szeretnénk, ha mindaz, ami itt látható, arra indítaná városunk valamennyi lakóját, hogy még fokozottabban becsülje városunk minden rögét és mélyebben szeresse annak minden kövét.”
Ezután az ünneplők átvonultak az 1956-ban elnevezett Savaria térre, az újonnan felállított szökőkút és szobor felavatására. (A tér helyén állt hajdan a Gothard-bérház és a Palace Szálloda, melyek az 1945. március 4-i bombázás során pusztultak el.) Az eseményen részt vett Károlyi Antal (1906-1969), a város tervezésével megbízott Ybl-díjas építészmérnök és Marton László (1925-2008) tapolcai születésű szobrászművész is, akinek tehetsége már ifjú korában megmutatkozott. Termékeny, sokat foglalkoztatott alkotó volt, ennek köszönhető, hogy másfél száz köztéri alkotása található országszerte, egyedül Budapesten negyvennél is több. Életének utolsó éveiben készült el Babits Mihály (1883-1941) budapesti, Széchenyi István (1791-1860) és Deák Ferenc (1803-1876) hévízi szobra, ill. Antall József (1932-1993) Zágrábban felavatott mementója. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, több más magyar közgyűjteményben és külföldön is: többek között a walesi herceg és a japán császár tulajdonában, de a világ számos más országában is öregbítette hazánk hírnevét: Párizsban, Londonban, Berlinben, Antwerpenben, a Vatikánban, Zágrábban, sőt Kubában is. Legismertebb szobra talán a Kiskirálylány, ami nem csak a budapesti Duna-parti korzón, de Tokióban és szülővárosában, Tapolcán is ott üldögél papírkoronájával.
Szombathelyi szobrának leleplezésével egy időben kicsordult a víz a szökőkút csapjain, melyet a jelenlévők tapssal és lelkes ovációval fogadtak. Az alkotás főalakja a görög-római mitológia városvédő istennője, aki a rómaiak hite szerint óvta a város lakóit az ellenségtől (ezt fejezi ki a fején lévő bástyafal) és gondoskodott a lakosság testi és lelki eltartásáról (ezt jelképezi a kezében tartott búzakalász.) A Vas Népe 1959-es számában megjelent cikk írója szerint a kút szimbólum is egyben, ahogy a mindennapok zajlásában áll a város közepén, kifejezve azt, amit a mai Szombathelynek a római Savaria jelent. Valószínűleg ezt érezzük mi is napjainkban, elhaladva a szeszélyes Tyche előtt.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Jean-Claude Belfiore: A görög és római mitológia lexikona. Budapest, Saxum, 2008. 705, [7] p.
Városfejlesztési kiállítás nyílik, leleplezik a Savaria téri szobrot vasárnap Szombathelyen. In: Vas Népe, 1959. máj. 7. 3. p.
„Becsüljük meg városunk minden rögét, szeressük minden kövét”. In: Vas Népe, 1959. máj. 12. 3. p.