A 18. század második felében készült, az Őrségben használt énekeskönyv ősi protestáns énekeket, dicséreteket, imákat tartalmaz. Feltehetőleg a református vallásgyakorlat tiltása miatt csonkították meg (kolligátum lévén a címlapokat is kitépték belőle), ezért pontos megjelenési adatai bizonyossággal nem állapíthatók meg. Egy őrségi család ajándékaként 2014-ben került a Berzsenyi könyvtárba.
Fizikai jellemzői:
Fatáblás borítóját egykor sötét bőr borítás fedhette, ennek ma már csak apró darabjai fedezhetők fel a könyvön. A kötéstábla belül díszített, mintázata csak hátul maradt épen. Fém kapocs zárhatta a kiadványt, amelynek mára csak kis része fedezhető fel, a helye azonban látható.
A nagyrákosi Nemes szer:
Az őrségi ajándékozó nagyrákosi ifj. Fölnagy Gyula, akinek felmenői apáról fiúra hagyományozták a nagyrákosi Nemes szer (a Sáska, a Fölnagy, a Nemes és a Kökény családok) levelesládáját, 1362 és 1939 között kelt iratokkal, amelyek 1992-ben vétel útján kerültek a Vas Megyei Levéltárba. A Nemes szeren élő nemzetség nemesi kiváltságlevelét Nagy Lajos király adományozta, a több mint 650 év alatt a történelem sorsfordulókban bővelkedett, mindennek ellenére a család – a mindenkori „szergazdák” által, akiknek kötelessége volt, őrizniük kellett a nemesi kommonitás ládáját – megőrizte kontinuitását.
A kétes eredetű, valószínűsíthetően hamis nyomdahellyel kiadott énekeskönyv kapcsán jelentőséget tulajdonítunk egy 18. században élt családtagnak is, a Nagyrákosról elszármazott Nemes, más néven Fölnagy Jánosnak, aki Sárospatakon tanult, majd Abaúj vármegyében volt református lelkész. Akár szorgalmazója, illetve segítője is lehetett könyvünk kiadásának.
A kiadvány típusa, felépítése:
Az énekeskönyvünk típusának meghatározása viszonylag könnyű, hiszen kötetünk tartalma megegyezik a 18. században széles körben használatos ún. „öreg debreceni énekeskönyv” (1723-1817) szerkezetével.
Kötetünk bibliográfiai leírása a Magyarország bibliographiája, 1712-1860 és a MOKKA – Régi nyomtatványok katalógusa alapján nagy valószínűséggel a következő (a különböző kiadásoknál kisebb eltérések előfordulnak):
Cím: Közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekes könyv, mellyben vagynak hymnusok, ’sóltárokból szeresztetett ditséretek innepekre és egyéb alkalmatasságokra tartozó régi istenes énekek : most újobban … egynéhány buzgó imádságokkal meg ékesíttetvén, kibotsáttatott a ’ debreczeni forma szerént
Megjelenés: Posony, Landerer János Mihály ny.
Terjedelem: 595, [15] p.
Kiadói kolligátumként hozzákötve: Szent Dávid királynak, és prófétának, száz ötven ’sóltári, a’ frantziai nóták ’s versek szerént magyar versekre fordíttattak ’s rendeltettek Szenczi Mólnár Albert által
Továbbá: Buzgó imádságok
Terjedelem: [4], 410, [7] 46 p.
A kiadás valószínűsíthető éve: 1758, 1762 vagy 1782.
Őrségi használat:
Ezt az énekeskönyvet minden bizonnyal az Őrségben használták a 18. században. A protestáns vallásgyakorláshoz szükséges könyvek egy része akkoriban eleve titokban készült. Nyomtatásukat ugyan általánosságban nem tiltották a hatóságok, de akadtak túlbuzgó cenzorok, revizorok, akik saját területükön nem tűrték őket, és a nyomdászok nyilván nem akarták magukra haragítani és elveszíteni fő megbízójukat, a katolikus egyházat. Talán ezzel magyarázható, hogy valamely protestáns egyházi könyv egyik kiadásán a nyomdász megnevezte magát, míg egy másik hamis impresszumot használt. A közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekes könyv a 18-19. században számtalan kiadásban és helyen jelent meg (csak az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa a keresésre több mint 70 találatot ad ki). Kötetünkből mind az énekes, mind a zsoltáros rész címoldala és több más lap is hiányzik, de V. Ecsedy Judit kutatásaiból tudjuk, hogy mind az énekeskönyvet, mind a zsoltárokat koholt frankfurti, illetve hamis debreceni nyomdahellyel az 1749-ben alapított soproni Siess nyomda is megjelentette. (Ennek oka az volt, hogy nem érte meg az ország egyik végéből a másikba szállítani e könyveket, és ráadásul meglehetősen nagy példányszámban készülhettek, kiadásuk jövedelmező volt. A debreceni nyomda fennmaradt számadáskönyvei a hamis impresszumú könyveket nem tartalmazzák, mivel nem ott készültek. 1734 és 1784 között mintegy ötven hamis kiadási hellyel megjelent művet valójában Sopronban készítettek. Továbbá közrejátszhatott ezen kiadványok megjelentetésében buzgó protestáns polgárok anyagi támogatása is.) Ha kötetünk is hamis nyomdahellyel jelent meg, akkor a lapok kitépése talán nem tekinthető pusztán rongálásnak, célja a protestáns tartalomról árulkodó cím és nyomdahely eltüntetése lehetett. Az Őrségben ugyanis 1781-ig, a türelmi rendelet kibocsátásáig üldöztetés, szenvedések és megpróbáltatások kísérték a protestánsok vallásgyakorlását. Az 1730-as évekre Kustánszeg és Felsőőr kivételével összes templomukat elvették vagy lerombolták, iskoláikat bezárták. Szükséges lehetett hát a megtévesztés, amely olyan jól sikerült, hogy mi is csak a debreceni énekeskönyv történetére vonatkozó szakirodalom alapján próbálhatjuk kötetünk megjelenési adatait némileg behatárolni.
Kormeghatározás:
Az „öreg debreceni énekeskönyv” tartalma az 1730-as években vált véglegessé és több mint 70 évig változatlan maradt. 1806-tól a Külömbkülömbféle Ditséretek kezdő énekének, az „El-bémegyünk nagy örömmel” kezdetű bevonulási ének első három strófáját már nem vonulás közben, a templom előtt, hanem odabenn énekelték, a kezdősor így logikusan „Ím béjöttünk”-re, a második versben pedig „Ott megállunk” helyett „Itt megállunk”-ra változott. A mi énekeskönyvünkben még az eredeti szöveg szerepel, tehát 1806-nál korábbi.
A könyv betűkaraktereinek, tipográfiájának egyik jellegzetessége, hogy az ö és ü betű jelölésére egy pici e betűvel megfejelt o illetve u betűt használtak. Ezzel a megoldással még az 1790-es években is több nyomda termékein találkozhatunk, de a 18. század utolsó évtizedeire a kétpontos ö és ü használata vált uralkodóvá. A kétpontos ö és ü betűnek legnagyobb hagyománya Debrecenben volt, ott már a 18. század folyamán is következetesen ezt használták a nyomdászok.
Kötetünkben néhány helyen (pl. ’A ’Sóltárokból való Isteni Ditséretek 161. oldalán) a hosszú ő-t a rövid ö betű pontjai közé tett kis vonallal jelölték. Ez a karakter az 1700-as években tűnt fel és használatban volt még 1800 után is, és nem köthető egyetlen nyomdához, egyidejűleg több műhelyben is megtalálható volt. A ma is használatos sz betű általában az 1780-as években jelent meg, de még ekkor is a nyomtatványok jó részében párhuzamosan élt az sz mellett a régiesebb, a mai f betűre emlékeztető s és mellette a z betű. Ily módon, tehát kétféleképpen nyomtatták az sz betűt a mi kötetünkben is. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a betűkarakterek némi támpontot adnak a kormeghatározáshoz.
Kiadási hely:
A 18. században a magyarországi protestáns nyomdák lassú elhalása következtében az 1720-as évektől kezdve több dunántúli nyomda vállalta magára az evangélikus és egyes esetekben a református vallású lakosság könyvekkel való ellátását. E műhelyek többek között a soproni Rennauer és Siess nyomda, a győri Streibig nyomda, kisebb mértékben a pozsonyi Royer és a budai Landerer műhely. A titokban kibocsájtott könyvek címlapjára hamis külföldi impresszumot nyomtattak, vagy elhagyták – az egyébként kötelező – hely- és nyomdamegjelölést.
Legnagyobb számban az énekes- és imádságoskönyvek kiadására volt szükség: zsoltáros könyvekre és katekizmusokra. Éppen ezek a kiadványtípusok találhatók leggyakrabban a győri és a soproni nyomdák eltitkolt kiadványai között. Bár e titokban nyomtatott könyvekre gyakran felfigyeltek a könyvvizsgálók, leginkább vásárokon kobozták el a könyvkereskedőktől, miután utólag nem tudták megállapítani a nyomdász kilétét.
Az őrségi énekeskönyv esetében a legkézenfekvőbb kiadási helynek a pozsonyi Landerer nyomdát tekinthetnénk, mivel az ott megjelent 1762-es kiadvány terjedelmi adatai megegyezőek a mi kötetünkével. A koholt és hamis frankfurti illetve debreceni nyomdahelyű, valójában a Siess nyomdában készült kiadások közül a frankfurtit kizárhatjuk, Fekete Csaba kutatásainak köszönhetően. Ő hívta fel ugyanis a figyelmet arra, hogy Az Úri Imádság; Magyaráztatva című dallam ötödik sorát 1700 táján valamelyik énekeskönyvben hibásan szedték. Ezt a hibát később „az öreg debreceni énekeskönyv” valamelyik kiadása a 18. század első felében helyesbítette. Ennek ellenére sok későbbi kiadásban is hibásan találjuk, mert egyes nyomdákban nem a debreceni énekeskönyv javított kiadása volt a nyomdász által másolt példány. Itt Fekete Csaba a Frankfurt koholt nyomdahellyel, valójában a Siess nyomdában készült két kiadást említi, amelyben szintén téves a dallamközlés. A mi példányukban azonban a kérdéses dallam hibátlan, tehát Frankfurt nyomdahely nem szerepelhetett kötetünkben.
V. Ecsedy Judit titkos nyomdahelyű régi magyar könyveket felsoroló kötetében a 108-as sorszámú könyv a „Debreczenben 1767. esztendőben” impresszumot használja, valójában azonban a pozsonyi Landerer-féle 1762-es kiadásnak a soproni Siess nyomdában készült másolata. Akár pontosan ilyen is lehetett tehát könyvecskénk címlapja.
Érdemes összehasonlítani a 108-as sorszámú, bizonyítottan Siess nyomdában készült könyv IMÁDSÁGOKKAL szavának betűit a mi könyvecskénk töredékes HYMNUSOK szavának betűivel.
További érdekes hasonlóságokat fedezhetünk fel, ha összehasonlítjuk a soproni Siess nyomda 1787-ben alapított szombathelyi fióknyomdájában készült kötetek és könyvünk néhány részletét: illusztrációkat, betűket, a könyvborítók belső oldalán található színes verzókat, a lapok fejlécében használt díszítéseket.
Teljes azonosságot azonban az apró részletek között nem várhatunk, mert ahogy Szelestei N. László megállapítja, a nyomdász azokat a szedési sajátosságokat, amelyeket a tiltott könyveknél használt, más, egykorú nyomtatványaiban változtatás nélkül nem nagyon alkalmazott.
Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy néhány érdekességet sikerült ugyan megtudnunk énekeskönyvünkről, de a sok használattól, hányattatástól megkopott ódon kis kötet továbbra is őrzi titkait. Így is az őrségi nép református hithez való több évszázados, üldöztetéseket is átvészelő, rendíthetetlen hűségének tanúja.
A könyv adatai: [Közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekes könyv...]. - [Sopron?] : [Siess Ny.?], [17??]. - 595, [13], 410, [7], 37 p. Tart.: [Szent Dávid királynak és profétának száz-ötven 'sóltári...] ; Buzgó imádságok. Kettő címlap és a kötet végén több oldal hiányzik
(Dr. Baráthné Molnár Mónika, Szabó Márta)
Felhasznált irodalom:
Benczik Gyula: A nagyrákosi Fölnagy család iratai
http://www.vaml.hu/data/Segedlet/Raktari_jegyzekek/13_Csaladok/[XIII.54.]%20A%20nagyrákosi%20Fölnagy%20család%20iratai.pdf [letöltés ideje: 2016.04.07]
Bódiss Tamás: El-bémégyünk … : református múltunk egy kivételes dokumentuma. In: Református Kántor, Magyar Egyházzene, 2012/2013. 4. sz. 441-446. p.
Ecsedy Judit, V.: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473-1800. Budapest, Balassi K., 1999. 372 p.
Ecsedy Judit, V.: A régi, magyar nyelvű nyomtatványok betűkarakterei (1533-1800). In: Magyar Könyvszemle, 1986. 4. sz. 249-255. p.
Ecsedy Judit, V.: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek, 1539-1800. Budapest, Borda Antikvárium, 1996. 246 p.
Fekete Csaba: Az 1817-es öszvér énekeskönyv. In: Magyar Könyvszemle, 2009. 2. sz. 229-238. p.
Szelestei N. László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. In: Magyar Könyvszemle, 1983. 3. sz. 292-304. p.
A további irodalmat ld. a Berzsenyi Könyvtár adatbázisaiban.