Vas megye évszázadok óta hírneves botanikusok működésének színtere. Korszakos jelentőségű növénytani művek születtek itt: az első pannóniai flóramű és etnobotanikai kismonográfia, valamint a világ első gombászati értekezése, melyeknek szerzője, Carolus Clusius 1573 és 1588 között Batthyány III. Boldizsár anyagi támogatását élvezve dolgozhatott. Háromszáz évvel később pedig – ugyancsak a Batthyány család tudománypártoló tevékenységének köszönhetően – itt készülhetett el a legkiválóbb megyeflóra-monográfia.
1880-ban Batthyány Gusztáv herceg – a magyar orvosok és természetvizsgálók Szombathelyen tartott XXI. vándorgyűlésén – 100 aranyat ajánlott fel pályadíjként „valamely természetrajzi kérdésre, melynek megoldásánál Vasmegye különös figyelembe vétessék”. A díj felhasználására nyílt pályázatot írtak ki, melyre a legjobb munkatervet Borbás Vince budapesti egyetemi tanár adta be, aki ezért megbízást kapott a Vasmegye növényzeti viszonyai című pályamű megírására.
A munkája iránt szinte fanatikusan elkötelezett, állandóan florisztikai felfedezésekre törekvő Borbás ekkorra már mintegy 200 értekezést írt, megyei, kistérségi növényföldrajzi monográfiákat tett közzé. A szombathelyi vándorgyűlés résztvevőjeként 1880 augusztusában már vizsgálódott Szombathely, Borostyánkő és Szentgotthárd térségében, és megállapította a megyéről, hogy – flórájának viszonylagos szegénysége ellenére – figyelemre méltó, mert „a Magyar haza nyugoti részét alkotván, növényzetében is előtünik a nyugoti, különösen az ausztriai flóra vonása, mely a haza közép-, déli- és keleti részeiben uralkodó keleti ritkaságokkal szemben szintén kiváló érdekü”.
A tudós 1882. április elejétől szeptember közepéig különböző időben összesen több mint három hónapot Vas megyében töltött, és beutazta „egész széltében” és „egész hosszában” több ízben is. Ahogy írta: „… a hazának még egy megyéjét sem jártam be ily czélból ennyiszer és oly tüzetesen, Krassó-Szörény megye kivételével”. Műve már a következő évben elkészült, de nyomtatásban csak 1887-ben jelent meg. A késlekedésért Borbás ellenfeleit, haragosait okolta.
A pannon térség flórájáról Beythe András, Kitaibel Pál, Szenczy Imre, Waisbecker Antal és sok más kutató révén a XIX. század második felére – mintegy leltárként – nagy mennyiségű adat gyűlt össze. Borbás művének különleges értéke, hogy florisztikai és ökológiai növényföldrajzi elemzéseivel új szemléletet képviselt.
Az első részben, melynek címe Vasmegye növényföldrajza, részletesen ismerteti kutatóútjait – ahogy ő nevezi excursióit –, és kitér a bejárt kistájak növényzetére is. A megye természetföldrajzi viszonyainak bemutatása után a flóraelemek összetételét, így a havasalji, a nyugati (nóri) típusokat, a keleti, a déli és mediterrán, az „éjszaki” és a meghonosodott elemeket vizsgálja. Bemutatja a növényformációkat, a gesztenyések, fenyvesek, lombos erdők, tölgyesek, bükkösök, mezők, rétek és legelők, vetések és tarlók, szőlők, mocsarak, nádasok stb. vegetációját.
(Az első rész átdolgozott és javított változata Vasvármegye növénygeográfiai viszonyai címmel 1898-ban a Magyarország vármegyéi és városai című nagyszabású monográfia fejezeteként is megjelent.)
A második rész témája A megye növényzetének részletes előszámítása. Önálló fejezetben mutatja be a megyében működött botanikusokat és a könyvhöz felhasznált irodalmat, nem feledkezve meg szóbeli adatközlőiről sem. Érdekes adalék ezt követően a Botanikai nevek a vasmegyei nép nyelvében című szógyűjtemény.
A következő, legterjedelmesebb részben rendszertani sorrendben, a termőhelyek megjelölésével ismerteti a megyében fellelt növényeket (pl. „Hibiscus ternatus …igen ritka, csak Dmk [Nemes-Dömölk] és Kmd [Körmend] mellett találtam egy-egy tövet. Az utóbbi keskeny levélsallangú”).
Számos új növényalakot is leír és megnevez (pl. „M. [Mentha] Kuncii Borb. …Dr. Kunc Adolf praemontrei praelatus, jeles physicus és Vasmegye közmüvelődésének nemes és kitünő harcosa tiszteletére neveztem el”). (Az eligazodást megkönnyíti a növények magyar és latin nevét felsoroló és az oldalszámokra utaló jegyzék.)
Áttekintő táblázatban közli a megyében termő összesen 2001 (1625 edényes, 376 „sejtes”) növényfaj előfordulási adatait, összevetve a Budapest környéki és az országos becsült számokkal.
Az életében sokat bírált és méltánytalanul mellőzött tudós munkásságát igazán csak az utókor kezdte becsülni és tisztelni. Alapos morfológiai leírásai ma is értékesek, eredményei kritikus szemlélettel és körültekintéssel máig használhatók. Még nem tisztázott téves vagy elavult megállapításainak átértékelése a jövő botanikusainak feladata lehet.
A megye mai növényföldrajzi viszonyainak részletes feltárása és a mintegy 130 évvel ezelőtt Borbás által leírt állapotokkal való egybevetése – ahogy arra a Kőszegi-hegység és Kőszeg-hegyalja vonatkozásában van már példa – minden bizonnyal fontos tapasztalatokkal járulhatna hozzá a termőhelyek megőrzéséhez, védett és veszélyeztetett növényeink megóvásához.
A könyv adatai: Borbás Vince: Vasvármegye növényföldrajza és flórája. Szombathely, Vasmegyei Gazdasági Egyesület, 1887. 395 p.
(Szabó Márta)
Felhasznált irodalom:
Borbás emlékelőadások, 2000. "Borbás Vince: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza" megjelenésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai. Veszprém, Veszprémi Egyetemi K., 2000/2001. 195 p.
Gombocz Endre: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Bp., M. T. Akad., 1936. 636 p.
Kovács J. Attila: Szemelvények a Vasi-térség flórájának - vegetációjának ismeretéhez. In: Botanikai Közlemények, 84. köt. 1-2. füz. (1997.) 147-157. p.
Saár Györgyi: Borbás nyomán Vas megye botanikai értékeiről. Szakdolgozat. Szombathely, 1988. 39 fol., [4] t.
A további irodalmat ld. a Berzsenyi Dániel Könyvtár Helyismereti Adatbázisában.