Szily Jánost (1735-1799), a szombathelyi egyházmegye első püspökét méltán nevezhetjük székvárosa második alapítójának. Nagyarányú építkezései, a ma is látható gyönyörű barokk városmag kialakítása során nagy számban kerültek elő az ókori Savaria kőmaradványai. Az antik emlékeket nagyra becsülő győri püspökök példáját követve Szily összegyűjtette a római leleteket, és 1784-ben a Püspöki Palota földszintjén található Sala Terrenában és az ahhoz kapcsolódó díszkertben létrehozta az ország legrégibb lapidáriumát (kőtárát). A gyűjtemény tudományos feldolgozására, s egyben a város történetének megírására pedig nem kisebb tudóst nyert meg, mint a budai egyetem érem- és régiségtani tanszékének első professzorát, a magyarországi tudományos régészet megalapozóját, az Aquincumot is felfedező Schönvisner Istvánt.
Szily és Schönvisner ismeretsége talán közös jezsuita kötődésükből eredhet, de az már biztosan tudható, hogy az értékes könyveket céltudatosan gyűjtő püspök a könyvbeszerzések ügyében is levelezett a tudós professzorral. Ugyancsak az Egyházmegyei Könyvtár kézirattárában őrzött levelezésük tudósít Schönvisner művének keletkezéstörténetéről is, például a tudós gyakori szombathelyi látogatásairól, a híres bécsi rézmetsző, Jacob Schmutzer és köre illusztrátorként való kiválasztásáról és végül a kézirat nyomdába adásáról (Szily a kiadást saját költségén vállalta).
A latin nyelvű kötet - ahogy címéből is kitűnik - nemcsak az ókori Savaria történetéről és emlékeiről szól, hanem egészen a mű megírásának idejéig követi a város történelmét. Kilenc részéből (könyvéből) öt és fél az antik írott források teljes köre, valamint a Szily által összegyűjtött tárgyi emlékek alapján az ókorral foglalkozik, külön fejezetet szentelve a püspök éremgyűjteményének. (A Székesegyház alapozása során előkerült rendkívüli leleteket nem ismertethette, mert az építkezés csak később kezdődött el.) A műnek ez a része azért is különleges jelentőségű, mert az akkor még meglevő mintegy hatvan felirat és kőfaragvány kb. fele azóta elveszett, így ezekről csak leírásuk maradt fenn, illetve ábrázolásukat láthatjuk a mű nyomtatott változatának rézmetszetes táblamellékletein.
A folytatás, a változatlanul magas színvonalon és alapvető – sajnos azóta részben már fellelhetetlen – források alapján készült VII-IX. könyv témája Szombathely honfoglalás utáni története.
Az alapos, megbízható munkával és korszerű szemlélettel készült művet, az első magyarországi városmonográfiát méltán fogadta nagy elismeréssel az akkori művelt és tudós közönség. Korszakos jelentőségét bizonyítja, hogy Szily püspök 1771-ben a bécsi pápai nunciust, kétszázhúsz évvel később Szombathely városa pedig az idelátogató II. János Pál pápát ajándékozta meg a kötettel.
Az eredeti kéziratot a Sala Terrena, mai ismert nevén Egyházmegyei Múzeum és Kincstár egyik tárlójában, egy nyomtatott példány társaságában őrzik. Mivel magyarul mindeddig csak a tartalomjegyzék és a VIII. könyv részlete olvasható, nagyon fontos lenne, hogy mielőbb sor kerüljön a teljes magyar fordítás elkészítésére, s e remekműnek, a szombathelyi várostörténeti kutatás ma is kihagyhatatlan forrásának részletes feltárására.
A könyv adatai: Schönvisner István: Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem / ... Stephani Schoenvisner. - Pestini : Typis Matthiae Trattner, 1791. - 384, [7] p., [21] t., [9] t.fol. : ill. ; 27 cm
(Szabó Márta)
Felhasznált irodalom:
Schönvisner István: Szombathely régiségei és története a kezdetektől a jelen időkig. Ford. és közli Tóth Péter. In: Vasi Szemle, 1988. 4. sz. 592-601. p.
Sosztarits Ottó: Szily, Schönvisner és Savaria története. In: Szily János (1735-1799), Szombathely első püspöke. Szombathely, Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság, 1999. 83-[94]. p.
Simon Katalin, H.: Sala Terrena, Múzeum és Kincstár. Szombathely, Martinus Kiadó, 2010. 19, [1] p.
Tóth Péter: „A” Schönvisner. In: Savaria Fórum, 1991. okt. 26. 2. sz. 1. p.