Európában egyedülálló, a maga nemében ritkaság és felbecsülhetetlen kultúrkincs a Szőlő Jövésének Könyve. A Kőszegen, 1740 óta vezetett könyv szőlőhajtások rajzolatait és szöveges bejegyzéseket egyaránt tartalmaz.
Már az 1600-as évek elejéről vannak feljegyzések arról, hogy a gazdasági év kezdetén, Szent György napján szokás volt bemutatni a friss szőlőhajtásokat, a „szőlőjövéseket” az új városbírónak. 1740-ben határozta el a magisztrátus, hogy legyenek megörökítve a szőlőhajtások, s így az utókor is megtudhatja, mikor milyen hajtások növekedtek, s azokból milyen szőlőtermés lett, és milyen minőségű bor készült. A városvezetés szándéka hagyományt teremtett, amely szerint minden évben berajzolták, berajzolják a kiválasztott, különböző fajtájú szőlők hajtásait.
Az első rajzok ceruzával készültek, a későbbiek már színes festékkel kerültek a könyv lapjaira. Az ívek híres emberek munkáit is őrzik, többek között Csapody Vera, botanikus, növényrajzoló festéseit is. 1969-től a kőszegi születésű Bechtold István ornitológus, napjainkban pedig Németh János művész-rajztanár örökíti meg a szőlővesszők állapotát, a szőlőrügyek fejlettségét.
A rajzok olyan pontosak, részletesek, mint egy régészeti feltárás illusztrációi. A szőlő- és bortermelő szakemberekkel láttatják a szőlő növekedését, a növény állapotát, esetleges betegségeit.
Ez a több mint 270 éves könyv az évenként bejegyzett részletes adatokkal, rajzaival a magyar borászati kultúra kincsestára. Pontos képet ad a kőszegi szőlő- és bortermelés mindenkori állapotáról.
1788-tól több éven keresztül csak szöveges bejegyzés olvasható, nem rajzoltak semmit. A hideg idő miatt nem volt mit megörökíteni, csak alvórügyek szomorították a gazdákat.
Az értékes gazdaságtörténeti, szőlészeti, meteorológiai adattárból tudható, hogy 1849-ben a Szent György-napi hajtások másfél arasznyiak voltak, s tenyérnyi leveleket növesztett a kőszegi burgundi fajta, szüretkor mégis a nyomorúságosan kevés szőlőből híg bor készült.
1864-ben fagyos időjárás köszöntött erre a vidékre: május 7-én és 11-én is semmivé tette a fagy a gyönyörű április 26-ai hajtásokat, júliusban jég pusztított a szőlőhegyeken, majd az októberi fagy letarolta a kevés maradékot a tőkékről. Egyetlen bogyót sem szüreteltek abban az évben.
1990-ben az utolsó lapra került rajzzal betelt a 1700-as években nyitott könyv. Ugyanekkor Vaihingen an der Enz-nek Kőszeg német testvérvárosának polgármestere bőrbe kötött, merített papírlapokat tartalmazó új kötetet adományozott a városnak a hagyomány további 250 évig tartó folytatására.
A könyvek a kőszegi Jurisics Miklós Vármúzeum tárlatán láthatók. A jegyzéshez kapcsolódó hagyományos ünnepségekről, a hajtásokat megörökítő rajzolókról a Kőszegi Borok Háza honlap további információkat közöl, és az első kötet 1740-es bejegyzésű bevezető gondolataiba is beleolvashatunk.
2013. szeptember 20-án, Kőszegen nyitotta meg Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára az országos Kulturális Örökség Napjai programsorozatot. Ez alkalomból átadta Huber László polgármesternek a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe felvett „Szőlő Jövés ünnepének” dokumentumát.
(Feketéné Kappel Erika, Chernel Kálmán Városi Könyvtár, Kőszeg)
Felhasznált irodalom:
Bariska István: A kőszegi bor. Sopron, Escort’96 BT., 2001.
Bariska István: Szőlő Jövésnek Könyve és élő hagyománya. In: Honismeret, 1979. 5-6. sz. 96-100. p.
Baudics Ildikó: A Szőlő Jövésnek Könyve ünnepén. In: Kőszeg és vidéke, 2001. 9. sz. 1-2. p.
Németh János: Kőszeg könyve. In: Kőszeg és vidéke, 2003. 6. sz. 3. p.
Némethy Mária: Jövőnk kulturális kérdés. Örökségünk nemzeti jegyzékére került a „Szőlő Jövés” ünnepe is. In: Vas Népe, 2013. szept.ember 21. 221. sz. 1., 7. p.
További irodalmat ld. a Chernel Kálmán Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében.