Fortuna, vagy ahogy a görög mitológiában nevezik Tükhé (Tyche), egyszerre kegyes és kegyetlen, szeszélyes és kiszámíthatatlan, kénye-kedve szerint kormányozza a világot, az erőset gyengévé, a gyengét erőssé teheti és mindenkit és mindent az ellenkezőjére változtathat az ókori hiedelem szerint.
1891. augusztus 27-én felhívás jelent meg a Vasmegyei Lapok hasábjain Szobrot Berzsenyinek! címmel. Az írás szerzője úgy vélekedett, hogy – más városok példáját követve – Szombathely is karolja fel valamelyik jeles személyét, például Berzsenyit, és állítson emléket a tiszteletére. A felvetést szinte azonnal tett követte.
A város utcáit járva és a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársaként - annak helyismereti gyűjteményét kutatva - figyeltem fel rá, hogy Széchenyi Istvánnak (1791-1860) három emléktáblája is van a megyeszékhelyen: egy a Szily János (1735-1790) utcában, az egykori Királyi Bölcseleti Líceum épületének falán, ahol a „legnagyobb magyar” filozófiai képesítését szerezte, egy a Széchenyi utcában, és egy a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht épületének homlokzatán (Március 15-e tér).
Szombathelyen 1932-ben indítottak gyűjtést a város egykori polgármestere, Éhen Gyula (1853-1932) szobrának felállításáért. Az első adakozó a helyi ügyvédi kamara volt, amely 200 pengőt ajánlott fel erre a célra. Éhen 1895 és 1901 között volt a város első embere.
A kétrészes cikk arra vállalkozik, hogy a teljesség igénye nélkül bemutasson néhány Derkovits-emléket, korabeli rendezvényt. Az első rész időutazása 1967 augusztusában ért véget, amikor megnyílt a Derkovits Gyula Emlékmúzeum a mai Mátyás király utca 4. sz. alatt.
Derkovits Gyula (1894-1934) szombathelyi születésű festőművésznek a város több pontján állítottak emléket az elmúlt évtizedek során: emléktábla, szobor, sztélé (faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtábla) őrzi alakját.
Harmadszori próbálkozás eredményeként 1943. május 23-án országos jelentőségű ünnepség keretében felavatták a vasútállomás előtti téren a vasutas hősi emlékművet. Sem az avatás időpontjának kitűzése, sem a helyszín kijelölése nem ment egyszerűen.
1977. augusztus 17-én rövid híradás jelent meg a Vas Népe című napilapban, mely szerint Németh János (1934-) szobrász, keramikus elkészült legújabb alkotásának felállításával Szombathelyen, a tüdőszűrő-állomás homlokzatán.
A címben idézett hitvallás vezérelte az 1886-ban a felvidéki Kistapolcsányon született Pető Ernő (1886-1959) életútját.
A Hír című politikai napilap 1934. július 15-én írt arról, hogy a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete kiküldöttei megszemlélték az újonnan parkírozott Prátert (Brenner-park), és úgy döntöttek, hogy dr. Gáyer Gyulának (1883-1932), az európai hírű botanikus érdemeinek megörökítésére impozáns vörös márvány emlékművet készíttetnek és azt az ünnepi héten adják át a városnak.
„Kincskereső a megnyitott kincsestárban” (Varga Lajos)
